Várostörténet
„E vidék, melyhez nagy várakozással méltán közelitünk, nem más, mint a haza véghatárán fekvő Csikszék. Ezen kies, üde szépségekben gazdag vidék, a Hargita ősképződésü trachyt vonala, és fiatalabb származásu határszéli havasok lánczolata közt helyezkedett el. A minden oldalról nagyszerü havasok által bekeretelt tartományt ugy tekinhetjük, mint a hon áldásának forrását, mint a haza termékenységének fő tényezőjét, mert bölcsöje az honunk négy király folyamának, melyek innen e fennvidékről lerohanva, a termékeny völgyeket, tereket alkoták, s azokat naponta áldásos cseppjeikkel öntözik, termékenyitik. Ugy tekinthetjük azt, mint a hon biztonságának fellegvárát, mert természetileg erős fekvésü tájait oly nép lakja, mely minden időben hős volt, s dicsően felelt meg határvédi kötelmeinek.” (Orbán Balázs: A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA)
TÁJ ÉS KÖRNYEZET
Csíkszereda Erdély keleti felében helyezkedik el, a Hargita-hegység vulkáni vonulata és a Csíki-havasok közé beékelődő Csíki-medence középső részén. A város az Olt mentén haladó észak-dél irányú és a Tolvajos- és Gyimesi hágókon áthaladó nyugat-kelet irányú közlekedési útvonalak kereszteződésénél alakult ki. Földrajzi koordinátái: 46°21’ északi szélesség és 25°48’ keleti hosszúság. A város az Olt folyó teraszain és a Somlyó-patak kavicsos hordalékkúpjainak a peremén fekszik az 1033 m magas Nagy-Somlyó lábánál. Tengerszint feletti magassága 655 és 730 m között váltakozik.
A város határában megtalálhatók a földtörténeti középkor üledékes kőzetei, a neogén kori vulkáni kőzetek, túlnyomórészt andezitfélék és fiatalabb folyami-tavi medenceüledékek. Az utóvulkanikus tevékenység a szénsavas ásványvizek (borvizek) és mofetták (szén-dioxidos és kénhidrogénes gázkiömlések) formájában jelentkezik. A város legfontosabb ásványvíz-lelőhelyei Somlyón, a Szeredai- és Zsögödfürdőn vannak. E két utóbbi már a középkor óta – mind a mai napig – közkedvelt fürdőtelep, az utóbbinál mofetta is várja a vendégeket. A várostól 19 km-re, 1350 m magasságon található a közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó, jótékony hatásáról híres ásványvizes, mofettás klimatikus üdülőhely, Hargitafürdő, a megye legmagasabban fekvő települése. Csíkszereda hűvös éghajlata alapján a Kárpát-medence egyik hidegpólusa. A medence zártsága miatt télen gyakori a hőmérsékleti inverzió és a velejáró ködképződés. Ilyenkor alacsonyabb hőmérsékleti értékeket mérnek a városban, mint a hegytetőkön. Ez az egyik oka annak, hogy Csíkszereda évi középhőmérséklete csupán 5,9°C. A nyári hónapoké 16°C, a télieké -5,9°C. A legmelegebbet, 35,5°C-t 1953-ban, a leghidegebbet, -40°C-t 1977-ben mérték. A medencejelleg talán egyetlen kedvező hatása a viszonylagos szélvédettség. Az esztendő 58,5%-ában szélcsend van. Az átlagos csapadékmennyiség 589 mm. A legcsapadékosabb hónap július, a legszárazabb február. A hótakaró 27-124 napig takarja a felszínt. A várost főként fenyőerdő övezi. A lombhullató fák fokozatosan kiszorultak a medence peremvidékéről is. Kivételt a Somlyó-hegy képez, amelyet bükk- és vegyes erdő borít. A városhoz tartozó erdős és legelős területeken számos védett növényfaj fordul elő. A város körüli erdők faunája is igen gazdag. Különös jelentőségű a nagyvadállomány. A védett fajok közé tartoznak a barna medve (Ursus arctos), a hiúz (Lynx lynx), a siketfajd (Tetrao urogallus) és mások.
ÉVSZAZÁDOK NYOMDOKAIN
Csíkszereda a korábban már létező Somlyó (1333), Taploca és Zsögöd (12–13. század) települések szomszédságában, a szerda napi vásárhely színhelyén alakult ki. Az első ismert hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja, 1558. augusztus 5-én keltezett, kibocsátója – János Zsigmond fejedelem édesanyja – Izabella királyné, aki a portának fizetendő adón kívül mentesíti a város lakosságát az adófizetés alól. Csíkszeredának mezővárosi státusa volt korábban is. Az első település a 15. század első felére tehető. A városhoz csatolt három falu: Csíksomlyó (1333), Csíktaploca és Csíkzsögöd 12–13. századtól léteznek.
Csíkszereda az észak–déli és kelet–nyugati irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki mint szerda napi vásárhely. Innen származik a város neve is.
Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585–1635) a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya, a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714–16 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja. Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól pedig Kájoni János nevezetes nyomdája is működött.
Az 1643-as katonai összeírásban (lustrán) 44 családfő neve, összesen 108 személy szerepel, 25 különböző családnevet jegyeztek fel. A város első szakmai közösségei a 17. században jöttek létre, a csizmadiák céhét például 1649. november 4-én II. Rákóczi György szabadságlevele is említi. 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által, a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. A támadásról az abban részt vevő híres török utazó és történetíró, Evlia Cselebi is ír, Kájoni János, a csíksomlyói Ferenc-rendi szerzetes a következőket jegyezte fel: „A pogányság ... az egész Csíkot elrabolta.”
1650-ben, 1665-ben, 1677-ben, valamint 1707-ben Csíkszeredában általános székgyűlést tartottak, ahol a szék konstitúcióit és határozatait hirdették ki. Az 1707-es gyűlésen határozták el, hogy Csíkszék és Háromszék közös követet küld I. Rákóczi Ferenchez, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéhez. A város fejlődését fékezte a földrajzi elszigeteltsége, a határőrségi státusa, valamint a székelység örökösödési jogrendszerének következményei. 1764-ben a férfiak nagy többségét behívták a határőrezredbe.
A város első általános iskolája 1751-ben létesül. Az 1721-es összeíráson 49 háztartást jegyeztek mintegy 250 lakóval, 1758-ban a ma is álló csíkszeredai római katolikus templom építésének idején a város lélekszáma 450-re emelkedett, Teleki József „úti jegyzéseiben” (1799) már 83 házat említ.
Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem tábornok Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállása a Mikó-várban volt. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe. 1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy „Csik-Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van.” A város első újsága 1849-ben jelent meg „Hadi Lap” címmel. 1851-ben kórház létesül.
Az 1850-es összeírás Csíkszeredában már 229 házról tesz említést, 961 lakossal, ebből 914 magyar, 15 örmény, 14 cigány, 12 német és 6 más nemzetiségű.
A 19. század közepén Csíkszereda megerősödött: hozzácsatolták a közeli Martonfalvát, 1891-ben pedig Csütörtökfalvát. Mindezek ellenére Orbán Balázs A Székelyföld leírásában még ezt írja: „Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városias küllemmel bíró falu Csíkban akárhány van”.
A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is. 1911-ben megkezdődött a villamos hálózat kiépítése. A város századunkban tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csík vármegye székhelye lett.
A város pecsétjét, zászlaját és címerét Benkő Károly, Csík, Gyergyó, Kászon című könyvében így írja le: „...három szál nefelejcs van egy szív alakú edény formán rézre bevésve, kimetszve, bal felől C, jobb felől S betűkkel, és e körírással: Sigillum Opidi Csík Szereda... A város zászlaja újabb keletű lehet: a két fehér sávot egy keskenyebb vörös csík választja el. A felső fehér mezőben két nefelejcs, az alsóban egy...” A valószínűleg múlt század 20-as éveiben kőből készült címer ma a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található. Az 1897. április 5-én felavatott vasút jelentős változást hozott, a városban kisebb faipari, könnyű- és gépipari egységek létesültek. A városkép is csakhamar megváltozott. 1888-ban újjáépítették a kórházat, 1898-ban elkészült a mai Városháza, 1911-ben pedig a mai Márton Áron Főgimnázium, ahová az egykori, már négy évszázados csíksomlyói iskola költözött.
1910-ben Csíkszereda lakossága 3701 fő volt, ebből 3591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű. 1930-ban a lélekszám már 4807 főre növekedett, ebből 3796 magyar, 598 román, 253 zsidó, 71 német és 89 más nemzetiségű.
A múlt század húszas éveitől rendszeresen megrendezik az Ezer Székely Leány Napját. Csíkszereda átélve a második világháború történelmi viharait, továbbra is a vidék központja maradt. 1960-tól kezdődően a város gazdaságát az erőltetett iparosítás jellemezte. A főbb ipari ágazatok: faipar, könnyűipar és a gépgyártó ipar. 1968-tól az újonnan létesített Hargita megye székhelyeként az erőltetett központi ipartelepítési politika eredményeként a város lakossága jelentősen módosult: a 2002-es népszámlálás adatai szerint lakosainak száma összesen 42 029. A nemzetiségi összetétel pedig: 34 359 magyar, 7274 román, 262 cigány, 48 német és 86 más nemzetiségű.
Az 1989-es eseményeket követően a piacgazdaságra való áttérés évei következtek, melyeket kezdetben a teljes makrogazdasági instabilitás jellemzett. Az országban uralkodó trendek – háromjegyű infláció, visszaesett termelés, magas munkanélküliségi ráta, a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának növekedése – Csíkszereda gazdaságát sem kerülte el, 1992-ben érve el a mélypontot. 1990-ben megjelent a magánszféra, amely növekvő ütemben fejlődött és mára meghatározóvá vált a város gazdasági életében. Városunkban az országos átlagot meghaladó arányban jelent meg a külföldi tőke. Az 1989-es romániai változások után az újból önmagára találó, a helyi demokratikus intézményeit kiépítő, gazdag történelmi és kulturális hagyományú Csíkszereda szeretettel várja látogatóit.
